Sűrű sötét

A kegyes hazugságok erdejében járok éppen És nézem, ahogy nyulak ülnek kinn a réten És nem tudom azt, hogy róka vagy fű legyek Elkapjam őket vagy ők engem megegyenek Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Aztán tovább szimatolsz, az orrod nem csalhat A sűrű erdő ma mélyen elhallgat Aki a múltban ragadt a jövőbe nem léphet De a mostnak hódoló könnyen eltéved Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Rajta túl sok a hús, ő túl sovány, ő túlon túl is, csak arra vár Túl fiatal, vagy túl öreg, nézd milyen mély ez a nyúlüreg Alíz világa, Csodaország, remélem nyitva áll ma és a csoda hozzád ér Ad, de cserébe kér, a lábad épp a cserépbe ér Elültetnek a nyúl mellett és nőhetsz amíg a nyúl enged Vadászni jöttél de végül csak, te vagy az akit a nyúl elkap Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék Itt a vége, itt a vég, nincsen más, csak a maradék