Fragile Patterns

I was made for neverending struggle By the cold material of cruel life I know I've never been tough and wise enough All that remains for me... just pain and lie Desolate, aimless floating When emptiness tears me into small pieces Silence is what disables the senses Shreds my dreams with icy hands An unknown misery finds my soul right And turns my peace into an endless fight Raging, whirling, storming through the night I will be the blind path for my own self Needles in my veins, hurt so deep and much Have to know where you are, you must help me You are the only one who I really want The moment disturbs me, runs slowly The silence falls on me, screams quietly Perhaps my existence is a mistake Locked into my cell, I am a victim My teardrops are the cure and the poison Can't decide if I'm alive in this prison Open to eternity Our presence is a vision Compared to infinity We are just a bygone version The deadlock of the evolution In the shade of my older self I will be less and less day by day I am at the end of my reserves Completeness seems to be away Searching the hope in the eyes Like the shine behind the ice But I find insensitive emotions Sinking in detachment The weight of empty words Feeds a hypocritical belief Phoney faces and names Lay you to rest when you want to live The thought spreads fear I was made for everlasting struggle... Desolate, aimless floating Violent ignorance, unrespectful wasting An unknown misery finds my soul right And turns my peace into an endless fight Fragile movements Patterns of the real essence 'Forog, tágul minden A sejtbe zárt végtelen Szűk rendszerében Biztos pont a térben Nincsen... A kép egy külső látomás, csak látszat A hang egy belső hallomás, káprázat A magasabb rend álom csupán Egy organizmus a semmi határán Töredék csak, mit látni enged A világ magából Nem volt kezdet és nem lesz vég Felemel, de korlátol Hajt, küzdésre késztet A sivár létanyag Tudom, kevés vagyok És titokban marad Minden... Naponta kevesebb leszek Tűnni látszik a teljesség Önmagam árnyékában Energiám feléltem rég Törékeny a mozdulat Félelmet hint el a gondolat Hogy mivoltom csak áldozat Szánalmat keltő változat...'